A MÉZESKALÁCS

A frissen sült mézeskalács illata betölti az egész házat. A szegfűszeg jellegzetes illata a karácsony ellenállhatatlan hangulatát csempészi otthonunkba. De tudjuk, mi ennek a süteménynek a története?

A mézeskalács olyan sütemény, mely változatos alakjával és díszítésével sokféle jelképet jeleníthet meg. Komoly hagyományokkal rendelkezik készítése, eredetileg az isteneknek felajánlott ajándék, későbbiekben pedig az ajándékozás egyik formája volt.

A méz hosszú időn át pótolhatatlan volt. Később a belőle készített tésztának is nagy jelentősége volt, misztikus erőt is tulajdonítottak neki. Az ókori görögök a halott szájába is mézeskalácsot tettek, ezzel engesztelték ki az alvilág erőit. Feljegyezték, hogy Püthagorasz nem élő állatot, hanem állatformájú mézeskalácsot áldozott az isteneknek. Hazánkban már az aquicumi ásatásoknál is találtak több mézeskalácssütésre használt égetett cserépformát.

A méz királyi eledel volt. A XIV. században már mézeskalács készítők nevét is feljegyezték. Kölnben ma is nagy hagyománya van a mézeskalács-készítésnek, de már a 16-17. században fellendült Nürnbergben a formaalakítás művészi stílusa, ami végül egész Közép-Európában elterjedt.

A magyar ősi méhész nemzet. Magyarország méhészetének 11. századi írott nyomai vannak. Egy 16. századi irat utal „mézes báb”-ra. Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos-céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is mézeskalácsos központnak számított a 17. században. 1713-ból ismert a debreceni mézeskalácsosok céhének szabályzata. Ezért sokan tévesen arra következtetnek, hogy mint oly sok minden a mézeskalács is magyar származású.

A méz volt a nádcukor, majd a répacukor modernkori elterjedéséig az egyetlen édesítőszer, melyből tartós és tápláló szárazsütemény készíthető. A mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele. A méz és a belőle készített ételek csak ünnepnapokon kerültek az asztalra, hiszen azokban az időkben az arany árával vetekedett. Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Idővel „mézesbábos” céhek is alakultak, melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált. A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében, a „Jancsi és Juliskában” szerepel egy mézeskalács ház, a csábítás szimbólumaként. A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki, vagyis mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács. A vásárokban kedvelt formák voltak a mézeskalács szív, huszár, kard, baba, tányér.

Elődeink a mézeskalácsot cserépformában, a későbbiekben sütő formában készítették. Ezek általában fából készültek. Mérete változatos volt, a háztartásokban kisebb, még a mézeskalácssütő üzemekben gigantikus méretűek voltak.

A fákba negatív mintát vágtak, ebbe nyomkodták a tésztát, s így sütötték ki. A kisült mézeskalács olyan lett, mint egy kis dombormű, és következhetett a díszítés, cukormázzal. A formákat mesterlegények, később ötvösök készítették. A mézeskalács az idők folyamán dísztárggyá vált, sokan emlékezhetünk még a vásárból hozott mézeskalácsszívre, huszárra.

Manapság a karácsonyi készülődés egyik alapmozzanata a mézeskalács készítés. A sütemény nem csak azonnali fogyasztásra alkalmas, hanem a fa díszítésére is kiváló, valamint kitűnő asztali díszt is készíthetünk belőle.  

Hmm, de fincsi :) Mézeskalácshoz jó étvágyat! by Dóry